Henrik, III.: a száli házból származó német király és német–római császár (ur. 1039-56). - II. Konrád (ur. 1024-39) fia, az egyik legjelentősebb kk. ném. uralkodó. Hűbéresévé tette 1041: Cseh- és Lengyo-ot, és Péter 2. uralma idején, 1045-46: Mo-ot is. Felső-Lotaringiát 1048: Gerhard elzászi gr-nak adományozta, aki az 1735-ig uralkodó lotaringiai ház őse. A Billung-ház szász hg. hatalmát oly módon ellensúlyozta, hogy Goslar körül kiépített egy birod. birtok-együttest és támogatta Adalbert hamburg-brémai érs-et, az É-eu. missziók irányítóját. A mélyen vallásos ~ az utolsó teokratikus jellegű, az Egyh. fölött is uralkodó ném–róm. császár, uakkor az egyh. reformmozg. őszinte híve. Erős kapcsolatai voltak a clunyi apátsággal, különösen miután 1043: feleségül vette Poitou-i Ágnest, a clunyi apátságot alapító család sarját. Rómában is lehetővé tette az egyh. reform érvényesülését. 1046: a páviai, sutri és róm. zsin-on a bambergi Suidgert választatta meg p-vá II. Kelemen (1046-47) néven, aki 1046: cs-rá koronázta. A ~ támogatta egyh. reform azonban a cs. korai halála után a cs. hatalom ellen fordult, s a megújult, erős p-sággal folytatott harc végül a cs-ság végérvényes meggyengülését eredményezte. - ~ több hadjáratot vezetett Mo. ellen. Péter kir. (1038-41 és 1044-46) eleinte nem volt jó viszonyban ~ cs-ral, de miután Aba Sámuel (1041-44) megdöntötte hatalmát, ~hez menekült. 1041: ~ nem ismerte el Aba Sámuel kirságát, s 1042: Aba betört a Ném. Birod. K-i ter-eire, és Bécsen is túl pusztított. Erre 1042: ~ tört be Mo-ra, és a Duna bal partján előnyomulva Pozsonyt földúlva a Garamig pusztított. 1043: ~ újra megtámadta Mo-ot, s ekkor Aba Sámuel fegyverszünetet kötött vele, lemondva a II. Konrád veresége után 1031: szerzett ter-ekről. 1044. VI: ~, azzal vádolva Abát, hogy megszegte a fegyverszünetet, újra támadt, most már Péter visszahelyezését tűzve ki céljául; VII. 5: Ménfő mellett (Győr vm.) ~ legyőzte Aba seregét, akit menekülés közben meggyilkoltak. Az újra uralomra jutott Péter 1045. II: Mo-ra hívta ~et, aki V. 26: Székesfehérvárt Péternek „hűbérül adta” Mo-ot, Szt István koronáját és lándzsáját pedig Rómába küldte a p-nak. A hűbéri függés Péter halálával (1046. X.) véget ért. I. András (1046-60) idején ~ újból megtámadta hazánkat, 1051. IX: serege a Zala forrásvidékénél tört be Mo-ra, míg hajóit Gebhard regensburgi pp. vezetésével a Dunán küldte előre. A kir. öccse, Béla hg. segítségével a vsz. erősebb ném. sereg előtt fölperzselte a földet, az a Vértes-hegységig jutott, majd az éhség s a sereget folyamatosan zaklató, de nyílt ütközetet nem vállaló m-ok miatt visszafordult. Közben Gebhard pp. Győrig jutott hajóhadát a m-ok hamis levél küldésével visszafordulásra bírták. ~ serege súlyos veszteségek árán tudott az országból elmenekülni. 1052. VII: ~ megtámadta Pozsony várát, de 8 hét alatt nem tudta bevenni. Közben Zotmund m. búvár megfúrta ~ hajóit; VIII: a táborba érkező IX. Leó p. tanácsára ~ fölhagyott Pozsony ostromával és hazatért. 1058. IX: a Morvamezőn utóda, IV. Henrik és I. András békét kötöttek. B.A.

Steindorff, E.: Jahrbücher des Deutschen Reiches unter Heinrich III. 1039-1056. I-II. Leipzig, 1874-84. - Pauler II:644. - Hampe, Karl: Das Hochmittelalter, Geschichte des Abendlandes von 900 bis 1250. 5. kiad. Köln-Graz, 1963. - Kristó 1986:66.